Több évtized után befejeződött a középkori Magyar Királyság egyik legnagyobb és legdíszesebb szárnyas oltára, a kisszebeni Keresztelő Szent János főoltár restaurálása; a késő gótikus remekmű szerdától látható a Magyar Nemzeti Galériában (MNG).

Vélhetően a magyar múzeumügy leghosszabb ideig tartó restaurálása ért véget most: a kisszebeni főoltárt 1944-ben, Budapest bombázásakor bontották szét és rejtették el, majd 1954-ben fogtak hozzá a helyreállításához. A munkálatok az MNG és a Szépművészeti Múzeum 2013-as újraegyesülése után vettek lendületet, mikor Dabronaki Béla restaurátor vette át a felújítás vezetését – idézte fel a szárnyas oltár szerdai sajtóbemutatóján Baán László, az intézmény főigazgatója.
Poszler Györgyi, az MNG Késő gótikus szárnyas oltárok című kiállításának kurátora hozzátette: a 6,6 méter széles főoltár és a két, szintén a kiállításban látható mellékoltár egy tűzvész utáni újjáépítés során készültek a Bártfa és Kassa közt fekvő Kisszebenben; a főoltár befejezését 1496-ra datálják.

Budapest, 2020. szeptember 23.
A felújított kisszebeni fõoltár részlete a Magyar Nemzeti Galériában (MNG) a bemutató napján, 2020. szeptember 23-án. Több évtized után befejezõdött a középkori Magyar Királyság egyik legnagyobb és legdíszesebb szárnyas oltára, a kisszebeni Keresztelõ Szent János fõoltár restaurálása. Az óriási méretû, késõ gótikus fõoltár elkészültét 1496-ra datálják. 1944-ben, Budapest bombázásakor bontották szét és rejtették el, majd 1954-ben fogtak hozzá a helyreállításához.
MTI/Koszticsák Szilárd

A késő gótikus műalkotás bezárt szárnyai – egyedülálló módon – a Hiszekegy “képregényszerű” ábrázolását mutatják, ünnepi, azaz kinyitott állapotban pedig Keresztelő Szent János életének állomásai láthatók a főoltár táblaképein.
A főoltár egykor több emelet magas oromzattal rendelkezett, ennek azonban csak romjai maradtak fenn, ezért hitelesen csak az oromzat egy része volt helyreállítható – mondta el.
 

Poszler Györgyi beszámolója szerint a remekművet a barokk korban az akkori ízlés szerint restaurálták és némileg átalakították, az országos nyilvánosság azonban csak a 19. század második felében fedezte fel. A három kisszebeni oltárt 1896-ban, a millenniumi ünnepségekre szállították Budapestre, először az Iparművészeti, majd rövidesen a Szépművészeti Múzeumba.
Dabronaki Béla restaurátor kiemelte, hogy a főoltár rengeteg elpusztult eleme mellett számos darab “elképesztően ép” állapotban maradt fenn. A helyreállításkor ezért úgy döntöttek, hogy a kiegészítések is az eredeti részekhez hasonló aranyozást kapnak, ennek hiánya ugyanis tönkretette volna a műalkotás élvezetét.
 

Mint hozzáfűzte azonban, a hitelesség érdekében a kiegészítéseket közelről látható módon, finoman jelezték.
Baán László az MTI-nek elmondta: a szárnyas oltár végleges otthonának a jövőben a Szépművészeti Múzeumot szánják, ez az épület ad ugyanis otthont a Magyar Nemzeti Galériával újraegyesült gyűjtemény 19. század előtti részének.

Forrás: MTI